A kilencvenes évek közepén nem volt az országban ember, aki ne ismerte volna Donászi Aladár és Bene László nevét. A két férfi által elkövetett rablógyilkosságok sokkolták a hazai társadalmat, miközben ők cseppet sem foglalkoztak ezzel. Gengszterként tekintettek önmagukra és nem foglalkoztak azzal, hogy az általuk elkövetett bűncselekmények közben mások meghalhatnak. Két született gyilkos története következik, akiknek az emberi élet fabatkát sem ért, és akik neve feketén égett bele a magyar bűnügyi krónikák könyveibe.
A Farkas Helga-dosszié
Emberrablás. Zsarolás. Rejtélyes gyilkosság és egy azóta is megoldatlan ügy. Farkas Helga elrablása a mai napig fekete foltként sötétlik magyar bűnügyi krónikák lapjain. Az esetet megannyi zavaros találgatás és teória övezi azóta is, ezért talán nem haszontalan, ha összefoglaljuk, hogy a közvélemény mennyit tud(hat) az ügyről.
Balog Lajos, a százhalombattai szörnyeteg
Vannak olyan sorozatgyilkosok, akik anyagi haszonszerzés miatt követik el aljas tetteiket. Vannak olyanok, akik nem tisztelik az emberéletet és saját sötét céljaik elérése érdekében lelkifurdalás nélkül átgázolnak mindenen és mindenkin. A leggonoszabbak azonban élvezetből ölnek. Azért, mert elégedettséggel tölti el őket az érzés, hogy elvehetik más életét. Ha fellapozzunk a magyar bűnügyi krónikákat, nem sok ilyen szörnyeteggel találkozunk. Balogh Lajos azonban közéjük tartozik.
Kategória: True Crime
Címke: Balogh Lajos, rém, sorozatgyilkos, Százhalombatta, szörnyeteg
2 hozzászólás
Filó Margit, a beléndekes gyilkos
E heti rendhagyó bejegyzésünk egy kegyetlen, számító asszony ördögi tetteit kíséri végig, akinek pénzéhsége legalább négy ember halálát okozta. Filó Margit gyilkosságait az anyagi haszon motiválta, de a borzalmak mögött mindvégig egy bomlott elme lakozott. Az időpont ismét az ötvenes-hatvanas évek, a helyszín ezúttal is Szeged, azon belül pedig Rókus városrész.
Véres aratás
Monor külterület, 1989 eleje
Steinhardt a kombájn mellett állva figyelte, ahogy a kollégák az áldozat körül tevékenykednek. Idősebb Tabajdi Antalt hátulról ölték meg, feltehetően egy borotvaéles kaszával. A vágás elcsúszhatott a gerincen, de így is majdnem lefejezte a középkorú a férfit, aki véres nyakkal feküdt a búzatábla közepén.
– Százados úr! – kék egyenruhát viselő rendőr sietett oda hozzá. – Mindenkit idehívtam, ahogy kérte!
– Sorra kell vennünk minden apró részletet. – Steinhardt elővette a jegyzetfüzetét és a földön heverő kaszára pillantott, melynek pengéje vörös volt a vértől. – Mindent tudni akarok az aratásról.
A halál ereklyéi
Budapest, 2007.
Darvas Ágnes óvónőként dolgozott a XI. kerület egyik magánóvodájában. Csinos, fiatal nő volt hosszú hajjal, aki után megfordulnak a férfiak az utcán. A gyerekek szerették, a munkahelyén mindenki meg volt vele elégedve.
Pénz, szerelem, bosszú.
Budainak eszébe jutott Steinhardt, aki mindig azt mondogatta, hogy a gyilkosságok 95%-ának ezen három szó valamelyike az indítéka. Hiányzott neki az öreg, a teleírt jegyzetfüzetek, a végtelen precizitás és a kimért ugratás. Ahogy a nő szemébe nézett, elhatározta, hogy valamelyik nap kimegy a temetőbe az öreg sírjához. Elvégre a temetésre sem tudott elmenni. Vagy inkább nem akart.
Magda Marinko, a szabadkai halálosztó
Húsz évvel ezelőtt nem akadt olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna Magda Marinkóról. Az ország akkori közvéleményét egyenesen sokkolták azok a borzalmas események, melyek révén a Szabadkán született bűnöző hírhedtté vált. Magda Marinkót előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, részben különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben találta bűnösnek a Fővárosi Bíróság. A szabadkai származású férfi nevéhez nemcsak a brutális rablógyilkosságok, de rengeteg mítosz és legenda is társul, melyek igazságtartalmára nagy valószínűséggel soha nem fog fény vetülni.
Kísértet a temetőben
Budapest, 1994.
A hideg szél végigrohant a szürke sírkövek és a korhadó fakeresztek között majd megzörgette a száraz leveleken heverő fekete hullazsákot. Steinhardt megborzongott, ahogy a vértelen arcba tekintett. Hudák Zsigmondot tizenöt perccel ezelőtt vágták le az érdi temető egyik tölgyfájáról. A felakasztott testet hajnalban találta meg két sírásó, akik egy korai temetéshez jöttek előkészíteni a sírhelyet.
A vérbíró.
Steinhardt jól ismerte az áldozatot, az ötvenéves férfi a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírájaként dolgozott és különösen súlyos ítéleteiről volt ismert.
Öt holttest a kútban
Figyelem, a következő bejegyzést csak erős idegzetű olvasóim részére ajánlom!
Jancsó Ladányi Piroskáról lesz szó, akit 1954. december 12-én akasztottak fel a szolnoki börtön udvarán. A halálakor még csak 21 éves lány kivégzését népes közönség nézte végig és többen keresztet vetettek, mikor valamivel délelőtt 10 óra után kiszenvedett. Jancsó Ladányi Piroska a vád szerint öt kislányt ölt meg brutális kegyetlenséggel 1953 nyara és 1954 ősze között Törökszentmiklóson. A gyilkosságok szexuális töltete és nekrofíliára utaló körülményei, valamint végrehajtásuk módja minden ép eszű emberben megbotránkozást keltett már akkor, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy most, hatvan évvel később is.
Jancsó Ladányi Piroska ügye megkerülhetetlen a magyar bűncselekmények hosszú históriájában, ráadásul ebben az esetben is felbukkannak olyan titokzatos, soha fel nem derített mellékszálak, melyek egy egészen sötét árnyalatot is adnak az egyébként is horrorisztikus történetnek.
A házmester pénze
Kecskemét, 1960.
A középkorú nyomozó megvakarta a bajszát és mélyet sóhajtott. Fáradt volt és egyáltalán nem volt kedve kikérdezni az előtte álló embereket. Benne jártak a délutánban és már rég otthon kellett volna lennie a feleségénél, az asszony így is sokat morgott, hogy nem segít eleget a gyerekkel. A szülésre sem tudott időben odaérni az átkozott munka miatt.
– Felügyelő úr! – piros arcú, kövérkés férfi lépett be a téglákból emelt épület udvarára nyomában egy vékony suhanccal.
– Mi tartott ennyi ideig, Kovács?
– Siettem, ahogy csak bírtam, felügyelő úr.
– Ez ki? – mutatott a bajszos nyomozó a kölyökre.
– Az unokaöcsém. Ha nem haragszik, elhoztam őt is. Nagyon érdekli az ilyesmi.
Hát, ebben aztán nincs semmi érdekes.
