Harminc kisszék

Visegrád, 2002.

– Nagy mennyiségű altató okozta a halálát. – mondta az alacsony, ráncos orvos és Budaira pillantott. – Azt ne kérdezze, hogy szándékos emberölés vagy öngyilkosság. Majd maga kitalálja.
Az alezredes elgondolkodva nézte a fémasztalon fekvő holttestet. Dr. Takács Géza már három napja halott volt, mikor a bejárónő rátalált. Külső nyomai nem voltak bántalmazásnak és az éjjeli szekrényen megtalálták a gyógyszeres dobozt is. Akár meg is ölhette magát.
Miért tett volna ilyet Magyarország egyik leggazdagabb embere?

Takács Géza vagyonáról még életében pletykák keringtek. A bulvárlapok szerint a tehetős üzletember legalább 10 milliárd forint értékű ingatlannal és befektetéssel rendelkezett. Semmi oka nem volt az öngyilkosságra. Budai kilépett a kórbonctani intézet ajtaján, rágyújtott és elővette a fényképeket a zsebéből. A helyszínelők nem találtak semmit Takács hatalmas, hegyoldalba épített villájában, de a kerítés kapuja és a házban lévő ajtók nem voltak bezárva. A férfi inkább tűnt egy öreg bunyósnak a képeken, mint üzletembernek. Nagy orra úgy nézett ki, mintha bokszoló lett volna fiatalkorában, egymástól távol ülő szemei között pedig sűrű szemöldök nőtt.
Ez vajon mi lehet?
Az ágy alatt apró gallyakból kör alakúra font karperec feküdt. Az ágak nem képeztek tökéletes kört, sok helyen kiálltak a formából, mintha segítségért esdeklő, kinyújtott karok lettek volna. Na várjunk csak!
– Tudom, hogy nevetségesen hangzik, – a szőke titkárnő megvonta a vállát, ahogy körbevezette Budait Takács visegrádi irodaházában. – de a főnök meglehetősen tartott a boszorkányoktól. Nem viccelek, azt mondogatta, hogy igenis léteznek. Fiatalkorában őt is megátkozta egy.
– Mi történik most a céggel, hogy Takács meghalt?
– Nem tudom pontosan. – a nő megigazította a haját és a nyomozóra mosolygott. Budai hirtelen nem tudta eldönteni, hogy kikezdtek-e vele vagy csak túlgondolt egy ártatlan mozdulatot. – A jogászok majd kitalálják, de addig is bejárunk dolgozni.
– Ez itt mi? – egy nagyobb helyiségbe értek, ami valószínűleg tárgyalóként funkcionálhatott. A teremben harminc szék állt három sorban egy kis pulpitus előtt.
– A Gyűlés terem. A főnök minden héten itt tartott eligazítást. Csak huszonnyolcan dolgozunk itt, két széket mindig üresen kellett hagyni. Azt mondta, az a családé. A személyzetisek azt suttogták, hogy volt egy öccse is talán.
Dr. Berényi Andrea ügyvédi irodája csak pár utcányira volt Takács cégétől.
– Így igaz. – mondta a szemüveges, középkorú nő. Budai kíváncsian méregette fekete karkötőjét és szürke fülbevalóját. – Takács úrnak van egy testvére, Kálmán. Ha van ideje, megvárhatja, öt perc múlva itt lesz.
– Ő örökli a vagyont?
– Nos, ez egy összetett jogi kérdés. Kevesen tudják, hogy a Takács-vagyont nem Géza szerezte, hanem még az apja, Takács Lóránt, aki a második világháború után építette fel a birodalmukat. Miután meghalt, továbbra is érvényben lévő végrendelete szerint a vagyon mindig a legidősebb családtagra száll. Kérdésére válaszolva, jelenleg Kálmán az örökös, igen.

Erős kopogás szakította félbe az ügyvédnőt és egy negyvenöt év körüli, erős testalkatú férfi lépett be a szobába. Budai elcsodálkozott a hasonlóságon. Ugyanaz az orr, ugyanaz a szemek.
– Nem nagyon tudok én semmit mondani, nyomozó úr. – mondta mély torokhangon. – Egyszerű ember vagyok, favágóként dolgozom Borsodban. A bátyámmal nem tartottam a kapcsolatot. Mikor egy hete szóltak, hogy meghalt éppen kinn voltam az erdőn a fiúkkal.
– A bátyja nem is támogatta anyagilag?
– Géza? – a férfi durván felröhögött és tapsolt egyet. A mozdulattól felhúzódott az inge és kézfején láthatóvá vált egy kör alakú tetoválás. – Hova gondol? A saját szarát is megette volna.
– Mit jelent a rajz a kezén?
– Ja ez? – Takács Kálmán gyorsan visszahúzta az inget. – Népi hülyeség. Boszorkányriasztó jel.
– Szóval a kis Kálmán végre gazdag ember lesz! – Budainak sikerült felkutatnia Visegrádon a Takács testvérek gimnáziumi tanárát. Az idős nő feketére festett körmeivel vakargatta az arcát, ahogy beszélt. – Megérdemelte már. Egész életében csak másodhegedűs volt abban a családban.
– Nem szerették egymást a bátyjával?
– Persze, hogy nem. Folyton verekedtek. Volt, hogy majdnem megölték egymást. – a nő kajánul elvigyorodott, minek következtében láthatóvá váltak hátsó, aranyból készült fogai. – Persze, mindig minden a lány miatt történt.
Budai elgondolkozva nézte az embermagas, karvastagságú gallyakból épített fakört. Takács Kálmán az éjszaka zuhant ki a szállodai szobájának erkélyéről. A helyszínelők nem tulajdonítottak jelentőséget az ágaknak, de az alezredes úgy vélte, túl közel vannak a hotelhoz, hogy véletlen legyen.
– A nyilvántartás szerint Takács Kálmán egy hete már megszállt itt egy éjszakára – a szállodát vezető nő férfias jelenség volt. Lapos orra, távoli szemei és ceruzavékonyra szedett szemöldöke csak még jobban kiemelte erős fizikumát. –  A dolgozók látták is valami nőcskével sétálni az erdőben.
– Ön találkozott vele?
– Nem, de láttam a tetoválását.  – a nő megigazította a szemüvegét és elmosolyodott. – Tudja, hogy egy másik Kálmán egyszer azt mondta, hogy boszorkányok márpedig nincsenek?
Budai leszívta a füstöt és ismét szemügyre vette a gallyakat.
Dehogynem.

A bejegyzés kategóriája: Egyperces krimik
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.