Vecsés, 1997.
Steinhardt fáradtan lapozgatta a jegyzetfüzetét és elgondolkozva nézte, ahogy Fekete Júlia testét letakarják. Az alig 17 éves lányt egy iklwával szúrták le, az arcára pedig fehér porral köröket rajzoltak. Az őrnagy először nem tudta, hogy a földön heverő, rövid, hengeres botot, melyre kardszerű lándzsafejet erősítettek iklwának nevezik, de a helyszínelők egyike jártas volt az afrikai hadtörténetben és azonnal felismerte a fegyvert.
– Délelőtt tíz óra körül ölhették meg a hátsó almafa alatt. – mondta Budai egy égő cigarettával a szája sarkában és a téglából épített családi ház mögötti kertre mutatott. – A szomszédoknak nincs belátása a kertbe és itthon sem volt senki. Az apa találta meg a lányt, mikor délben hazajött ebédelni.
Steinhardt bólintott.
Miért nem a házban ölték meg?
Fekete Béla vékony bajszú, szíjas izmú férfi volt. Napbarnított arcát könnyek áztatták, ahogy szótlanul állt a ház konyhájában.
– Van gyereke? – kérdezte Steinhardtól meglepően határozott hangon, majd meg sem várva a választ, folytatta. – Akkor sem tudja, milyen érzés ez.
– Mit tud a lánya barátairól? – a nyomozó tudta, hogy nem szabad reagálnia a másik fájdalmára.
Távolságtartás.
A legfontosabb lecke, amit egy rendőr megtanulhat.
– A Pados Bori volt a legjobb barátnője, de mióta a Zsoltival járt, eléggé elhanyagolta. – Fekete elővett egy zsebkendőt és letörölte az arcát. – Neki már szóltak? Szerencsétlen gyerek biztosan ki lesz készülve, de majd helyére kerülnek a dolgok.
– Mire céloz ezzel?
– Egy afrikai lándzsa? – kérdezett vissza a férfi sötéten. – Beszélt már Berényivel?
Berényi Kálmán két utcával és egy kontinenssel arrébb lakott. A nappali szobája falát megszámlálhatatlan fénykép, szúró- és vágófegyver, színes pajzs, apró állatfigura díszítette, szőnyeg gyanánt pedig egy leopárd lenyúzott bőre volt leterítve.
– Ez valami fatális véletlen, nyomozó úr. – mondta, miután beljebb tessékelte Steinhardtot. – Higgye el, semmi közöm ahhoz a lányhoz.
– Ez a magáé? – az ő
rnagy felmutatta a zacskóba csomagolt és bűnjelcímkével ellátott fegyvert.
– Igen. Ez egy iklwa. A legendás zulu király, Saka kérésére fejlesztették ki a korábban használt hosszú hajítófegyver, az assegai helyet. – a férfi hamuszürke arccal bólintott és a fal egyik üres részére mutatott. – Csak most vettem észre, hogy hiányzik. Valaki biztosan ellopta tőlem.
– Maga emléktárgyakat gyűjt Afrikából?
– Imádom az egészet úgy, ahogy van. Minden évben legalább kétszer részt veszek egy meghirdetett expedíción.
– Hol volt ma délelőtt tíz óra körül? – kérdezte Steinhard és komolyan a férfire nézett. – Ugye tudja, hogy az egész település a maga fejét akarja?
– Gondolom, Béla már el is indult értem. Tudta, hogy a felesége két évvel ezelőtt rablógyilkosság áldozata lett és a tettest soha nem fogták el? Fekete viszont megkapta a neje tíz milliós életbiztosítását.
Az őrnagy halványan elmosolyodott. Már várta, mikor kerül napvilágra egy-két mocskos dolog.
– Nem válaszolt. – figyelmeztette Berényit.
– Leszedtem az almafákat, de…
Egy szőke hajú, fiatal fiú jött le a lépcsőn. Biccentett az apjának, majd Steinhardtra nézett.
– Azt hiszik, te voltál, apa?
– A fiam, Albert. – monda Kálmán az őrnagynak és a fiú felé intett. – Semmi baj, minden rendben van.
– Egyedül voltál itthon délelőtt és mindenki tudja, – Berényi Albert szemei ölni tudtak volna. – hogy a fiatal lányokra buksz. Anya ezért lépett le. Meg akartad szerezni Julit is, igaz?
A fiú sercintve köpött egyet és kiviharzott a szobából.
– Gyerekek. – legyintett Berényi zavartan és megvakarta a fülét. – Valami szerelmi ügye van megint és össze-vissza beszél.
Pados Borbála a szüleivel lakott a szomszédos házban. Mélyen ülő, apró szemei kíváncsian vizslatták Steinhardtot és a kezében tartott jegyzetfüzetet.
– Tényleg az öreg Berényi volt? – kérdezte a kamaszokra jellemző dacossággal. – Láttam reggel, hogy nekiáll az almának, még gondoltam is, hogy ez eltart egy darabig, mert van vagy harminc fájuk ott hátul. Erre megöli Julit. Nagyon durva.
– A barátnőd volt? – kérdezte Budai, mert tudta, hogy Steinhardt nem kezeli jól a fiatalokat.
– Régen az, aha. – Pados Bori rágózva bólintott. – De mikor összejött a krimiszakkörön a Zsoltival, lepattintott. Bosszút akartam állni, de meggondoltam magam, mert Zsolti úgyis az enyém lesz. Mindennap itt megy el a házunk előtt, mikor zenélni jön Alberthoz.
– Hol voltál ma délelőtt tíz óra körül?
– Itthon tanultam. Anyám főzött a konyhában. – a lány pufók arca felragyogott. – Megyek öltözni, Zsolti több, mint huszonnégy órája szingli, akcióba lépek.
Molnár Zsolt a lábai előtt egy nyitott gitártokkal zokogva gitározott a saját kertjükben.
– A zene megnyugtatja. – mondta az anyja Steinhardtnak a kapuból. – Hagyja most, az a kislány a mindene volt, nagyon kivan miatta.
Budai rágyújtott egy újabb szál cigarettára a szolgálati autó mellett és a mosolygó őrnagyra pillantott.
– Rájöttél, főnök, ugye?
